Amikor a művész(et) beszél

2015. április 29. és 30.; május 1., 20. és 25., valamint online

Művészek: Eduard Freudmann, Kisspál Szabolcs, Németh Hajnal, Szacsva y Pál, Tehnica Schweiz (László Gergely & Rákosi Péter) & Katarina Šević

A projekt hívószava a beszéd (art of talk) mint művészeti forma. A hazai kortárs művészetben a talán kevésbé elterjedt „beszédmű” előzményeit a többnyire illegalitásban működő magyar neoavantgárd képviselőinél találjuk meg, akiknek a műfaj kedvelt médiuma volt, utcai akciók, rádió-performanszok vagy magánlakásokon történt felolvasások strukturáló, központi elemeként működött. A (hangzó) beszéd nemcsak mint a művészeti önkifejezés eszköze jelenik meg, hanem egy határozott állásfoglalás is, mely által a kortárs művészet szociokulturális területeket is érintő, diskurzusteremtő szerepe és az abban való aktív részvétele kap hangsúlyt. A különböző helyszínekre tervezett performanszokban olyan művészek működnek közre, akiknek műveiben meghatározó szerepet tölt be a szöveg.

A művészek ez alkalommal azonban a hangzó beszédre, az előadás- vagy bemutatásmódra, vagy a személyes jelenlétet is feltételező performatív előadásra helyezik a hangsúlyt. Az irodalmi adaptációkat és az esetenként a munkák kiindulópontjául szolgáló személyes történeteket kultúrpolitikai és emlékezettörténeti kontextusuk mellett a választott „beszédes”műfajok és előadásmódok, mint a rádiójáték, az opera, a felolvasás és a monodráma kapcsolják össze.

Kurátorok: Lázár Eszter, Nagy Edina

Támogatók: Osztrák Kulturális Fórum, Budapest, Federal Chancellery of Austria, Wiener Festwochen, Asylum Arts

Tehnica Schweiz & Katarina Šević: Alfred Palestra workshop és performansz

2015. április 29.

Közreműködők: Sztripszky Hanna, Alternatív Közgazdasági Gimnázium diákjai

Az Alfred Palestra workshop és performansz először a 2014­-es Rennes­i Biennále keretein belül, egy helyi líceum diákjaival együttműködésben került megrendezésre. A 19. század végén egy rennes­i iskola (ma Lycée Émile Zola) két fontos kultúrtörténeti esemény helyszíne volt: Alfred Jarry diákévei alatt gimnáziumának tornatermében tartották meg a második Dreyfus pert. Alfred Jarry és Alfred Dreyfus találkozása ebben a térben a köztársaság válságának és az avantgárd születésének egybeesését szimbolizálja. Ez a szimbolikus egybeesés a projekt tárgya.

A folyamatban egy helyi gimnazistákból álló színjátszókör vett részt, akik az egykori per helyszínéül szolgáló tornatermet heti rendszerességgel próbateremnek használják. A workshopon az alkotók és a diákok két párhuzamos irodalmi kánonból vett szövegrészek értelmezésével foglalkoztak: az egyik kánont Alfred Dreyfus könyvei alkották, melyeket száműzetése alatt, 1895­ és 1898 között olvasott az Ördög Szigeten. A másikat Jarry könyvtára, azaz a Jarry egyik legfontosabb művében, a patafizikus Faustroll Doktor cselekedetei és nézetei­ben megjelenő 27 egyenrangú könyvből álló könyvtár. Ez a közös olvasási gyakorlat a korszak értelmezésének alternatív módszerévé vált. A performanszra és a workshopra készült jelmezek és szimbolikus, mozgó fa tárgyak installációként is működnek.

A szerzők az OFF Biennálén a When art(ist) speaks / Amikor a mű(vész) beszél esemény­sorozat részeként mutatják be a hazai közegre adaptált Alfred Palestra­t a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban, jelenlegi és volt diákokkal együttműködésben.

A hangsúlyosan a rennes­i helyszínre reflektáló darab Budapesten egyetemesebb tartalmakkal bíró gesztussá alakul át. A mű néhány fontos, Magyarországon is igen aktuális aspektusa kerül előtérbe: a diákokkal folytatott foglalkozás során a legfontosabb kérdés, hogy 1898­-ban Franciaországban miképpen adhattak választ az éppen kibontakozó avantgárd kísérletek a köztársaság és a társadalom legmélyebb válságaira?

Az Alfred Palestra egy, a művészek által kifejlesztett alternatív oktatási módszer, melynek segítségével a diákok intenzíven együttműködve, közösen, egymást segítve ismerkednek meg a nyugati kultúrtörténet egy nagyon fontos fordulatával. A módszer alternatívát kínál a tananyag megismerésére és elsajátítására összpontosító oktatásra, ezáltal a projekt a mai magyar központosított oktatási rendszer kereteit is feszegetni kívánja.

Eduard Freudmann: Fehér elefánt archívum Nr. 3

2015. április 30.

A performanszban Freudmann az 1979-ben nagymamája által alapított családi archívum történeteinek jár utána. Az archívum anyagait a dokumentarista- és a tárgyszínház eszközeit használva történelmi eseményekkel és aktuális politikai kérdésfelvetésekkel köti össze. Freudmann a szemtanúk egyre fogyatkozó számának tudatában dokumentumokat és tárgyakat vonultat fel a színpadon, segítségükkel vitatva meg a Shoah-val kapcsolatos örök dilemmát, a hallgatás vagy kimondás kérdését.

Eleven Emlékmű beszélgetés a művésszel

2015. május 1. 

Helyszín: Budapest, Szabadság tér

http://www.eduardfreudmann.com/?btx_portfolio=white-elephant-archive

https://freudmann.tumblr.com/

Németh Hajnal: A vesztes

2015. május 20.

A performansz keretében elénekelt vallomások hangzanak el két szólista és egy kórus előadásában. A bukott politikus és a bukott bankár vívódását, belső dialógusát szemléltetik a párbeszédes formában megírt librettók, melyeket a szólisták improvizált dallamokban interpretálnak. A belső dialógus a bukott személy és lelkiismerete között zajlik, melyet a vezető beosztású férfi és titkárnője személyesítenek meg. A vezetőkkel szemben a tömeg–a kórus–a megalkuvó polgár és a naiv forradalmár bemutatkozás formájában elénekelt önelemzését adja elő. A különböző, aktuális társadalmi pozíciók képviselői közös stádiumba érkeznek meg: mindannyian vesztesek.

A szólisták előadásában tehát vezetők vallanak színt, elragadtatásaik iránya ugyan különböző, de a kezdeti lelkesedés, az elhivatottság érzete, a küzdelem élménye, a hatalom megtapasztalása, a felelősség ignorálása, az ideológiákba vetett hit és annak fokozatos elvesztése, a leépülés és a bukás azonos tényezők. A kórus a jól kontrollált, vagy éppen a kontroll alól szabadulni vágyó tömeget képviseli, az előadás formájának az egyén és a tömegviszonya szab keretet. A vezetők és a tömeg kiragadott példái által azonban nem a különböző ideológiák szembenállása, hanem az ideológiák önellentmondásai, illetve az egyedi és a megosztott felelősség állnak a meg mérettetés színpadán. Az darab első verziója Berlinben volt bemutatva a Collegium Hungaricum épületének konferenciatermében.

Koncept, szövegkönyv és színpadra alkalmazás: Németh Hajnal

A kórusmű zeneszerzője: Halas Dóra

Kórus: Soharóza

Szólisták: Csereklyei Andrea (szoprán), Mikecz Kornél (bariton)

Kurátorok: Lázár Eszter, Nagy Edina

Helyszín: Átrium Film-Színház (1024 Budapest, Margit krt. 55.)

KissPál Szabolcs (rádió játék): Máskor, máshol, remélem…, 2015

Koncepció, válogatás: KissPál Szabolcs

KissPál Szabolcs poétikus címet viselő dokumentum-hangjátéka a művészeti világ működésének egy, a befogadók számára rejtve maradó oldalát tárja fel. A művész kurátori felkéréseket és művészek azokra adott válaszait gyűjtötte össze, melyből egy többszereplős párbeszéd íródott. Az intézményt képviselő kurátor és a művész között lezajlott levélváltás ebben a történetben kivétel nélkül elutasítással zárul, ugyanakkor e levélváltások megjelenítése a publikus térben felveti a kérdést, hogy mennyire tekinthető hivatalosnak, tehát a közszférára tartozónak ez az egyébként rejtett kommunikáció.

A levelezések tényszerű adatai (szereplők, kiállítási helyszínek, időpontok) „kitakarásra kerülnek”, így a dialógusok absztrakttá válnak. Ennek ellenére a levelezőpartnerek egymáshoz és az intézményhez való ellentmondásos viszonyulásain keresztül a jelen kultúrpolitikai dimenziói is kirajzolódnak. Ezt egyértelműsíti a dialógusok hátterében megszólaló, helyenként azokat felvezető, vagy összekötő elemként szolgáló „háttérzaj”. Itt azonban, a párbeszédektől eltérően, konkrétan beazonosíthatóak az elmúlt néhány évben ismertté vált, a kultúrpolitikát jelentősen formáló, többnyire politikusok szájából elhangzó kijelentések, politikusi mondatok, valamint az időközben lezajlott kollektív, kritikus művészeti akciók hangzó dokumentumai.

KissPál munkájának témaválasztása és hangvétele nem véletlen. A hangzóvá tett dialógusokról a hallgatók óhatatlanul is aktuális kultúrpolitikai történésekre, a hazai művészeti színtér helyszíneire asszociálnak. Ám egy általánosabb jelenség, a művészeti élet struktúrájának, hatalmi viszonyainak körvonalai is kirajzolódnak kurátor és művész (a meghívó és a felkért) sajátos „pávatánca” mögött az iróniától sem mentes hangjátékban. Mindezek alapján a darab az itt és most-tól elvonatkoztatva is tanulságokkal szolgálhat mind a szakmai közegben jártas, mind a belső viszonyokat nem ismerő hallgatóság számára.

Sugárzások időpontjai:

Klubrádió, FM 92,9, május 21., 21 óra

Civil rádió, FM 98, május 25., 20 óra

Közreműködők: Vajdai Vilmos és a TÁP Színház színészei: Ásmány Zoli, Benedek Albert, Csányi Dávid, Hajmási Dávid, Hajmási Péter, Hegedűs Barbara, Laboda Kornél, Piti Emőke, Szabó Znajka, Szenteczki Zita, Varga Bianka, valamint Duró Gábor, KissPál-Anna, Nagy Gergely, Őri Eszter

Köszönet: Balázs Anna, Erlich Gábor, Flohr Zsuzsa, Gottfried Juli, Horváth Judit, Nagy Helga, Nemes Csaba, Pataki Gábor, Tarr Hajnalka, Váradi Júlia továbbá mindazok, akik a levelezéseiket felajánlották, illetve rendelkezésre bocsájtották.

Közös rádióhallgatás és beszélgetés

2015. május 25.

Az aktuális kultúrpolitikai helyzettel és az arra adott reakciókkal foglalkozó, kritikus hangvételű darab alkalmat ad számos kérdés felvetésére és azok közös megvitatására.

Moderátorok: Lázár Eszter, Nagy Edina

Helyszín: Auróra közösségi tér (1084 Budapest, Auróra u. 11.) 

Szacsva y Pál: A nap fotója