A francia-magyar művészduó, a Société Réaliste (Gróf Ferenc, Jean-Baptiste Naudy) egy köztéri koncert és kiállítás keretében mutatja be szerzeményét, az ENSZ 193 tagállamának nemzeti himnuszából átlagolt „egyetemes himnuszt.” A beszélgetéssel egybekötött kiállítás és zenei performansz keretében a nézők/hallgatók megismerhetik a mű létrejöttének körülményeit is: Frédéric Mauclère-rel együttműködésben a Société Réaliste egy olyan számítógépes programot dolgozott ki, amely MIDI állományok alapján átlagos zenei átírást számol. A művészek ennek a programnak a segítségével hozták létre az Egyesült Nemzetek Szövetségének „átlagolt” himnuszát. A program a 193 ENSZ tagállam himnuszainak lebontásával minden hangjegyre egy hangjegy-átlagot számol. A művészek Cora Miron és Horváth Balázs zeneszerző segítségével megkísérlik a megvalósíthatatlant: megpróbálják az eredetileg komputerrel megszólaltatott zenedarabot élő előadásban bemutatni. Az esemény alkalmával az „egyetemes himnusz” koncertváltozata mellett megtekinthetőek lesznek a számítógépes program által generált zenedarab kottái is.

A világszerte egyre erősödő nacionalista és etnicista hangzavar egyre inkább lehetetlenné teszi a párbeszédet. A magyarországi választási eredmények trendkövető eredményei túl sok jóval nem bíztatnak: a konzervatív, fasisztoid és rasszista hangok egymást erősítő interferenciája mindenen áthatoló fehér zajjá erősödött. Az „Egyetemes himnusz” a nemzetállami jelképrendszer egyik sarkalatos elemét dekonstruálva felerősíti és ezáltal semlegesíti, ha csak pár perc erejéig is, ezt az abszurd hangzavart. A militáris fúvószenekarok koreográfiáját követő előadás a Szabadság tér autoriter és hazug köztéri konstellációjában egy kísérlet a patetikus rigmusok elhallgattatására egy koncepcionális, antinacionalista antihimnusz formájában.

Kurátor: Kopeczky Róna

Zenészek: THReNSeMBle

Művészeti vezető, vezényel: Horváth Balázs

A koncertet Eleven Beszélgetés követi.

Moderátor: Horváth Balázs Byron

Helyszín: Eleven Emlékmű (1054 Budapest, Szabadság tér)

Külön köszönet Kim Katinak.

Támogató: A budapesti Francia Intézet