Videómunkáiban és kollázsaiban Eva Kotátková azokra a társadalmi szabályokra, elvárásokra és propaganda-stratégiákra reflektál, melyek korlátozzák az egyén szabadságát. A megmozduló testrészek – a fekete függönyön áttüremkedő szemek, kezek, arc, kar, térdek és lábak – a közkedvelt prágai Black Light Theater Company nagy múltra visszatekintő hagyományai előtt adóznak a gesztusban rejlő lehetőséget és a testi fragmentálódás meglepő felszabadító erejét idézve. Kotátková Fekete színháza technikai szempontból talán kezdetlegesebb a prágai Black Light Theater UV-fénnyel bevilágított előadásainál, amelyeket megidéz, mégis jóval összetettebb pszichológiai környezetet teremt abból a szempontból, hogy a rész képviseli az egészet, vagy az élettelen tárgy beszél a hangtalan egyén helyett. Kotátková részletesebb Theatre of Speaking Objects/Beszélő tárgyak színháza sorozatából kiindulva a Fekete színház a közvetett kommunikáció módszerét és a tárgyakat mint beszédet közvetítő eszközt vizsgálja. A tárgyak és a gesztusok kölcsönveszik passzív tulajdonosaik hangját, és többé-kevésbé összefüggő történeteket mesélnek az emberi elszigeteltségről, másságról, magányról, felosztottságról és más nehézségekről. Ezekkel a munkákkal Eva Kotátková a non-verbális kommunikáció és az artikuláció nélküli megnyilvánulások alternatív lehetőségeit kutatja a mozgás, az azonosítatlan hang, a pantomim és a jelbeszéd segítségével.