Projektek

A kis olvasztótégely

Egyénileg bejárható hangséta és köztéren elhelyezett zászló

(Részletek és linkek a hangséta letöltéséhez az oldal alján, a Kapcsolódó eseményekre kattintva.) 


„Hejh tihanyi széles árok: te voltál egykor sok jó magyarnak utolsó reménysége.” 

Eötvös Károly

 

A Kis olvasztótégely kiindulópontja egy valós, de végül elvetett haditerv: 1849 nyarán a magyar hadvezetés elrendelte a Tihanyi-félsziget árokkal való leválasztását a szárazföldtől, hogy a megmaradt csapatok itt összegyűlve folytathassák az ellenállást, de a munkálatok el sem kezdődhettek. A körülmények és a hibásan felmért lehetőségek miatt a „magyar Gibraltár” terve elbukott. Tihany, a szabadságharc utolsó reménye a Kis olvasztótegelyben a szabadságharccal együtt elbukott nemzet-alternatíva metaforájává válik.

„A mi forradalmunknak három alapeszméi vannak [...] Az első eszme a kormányforma megigazítása[...], hogy a nép maga igazgassa magát [...] Második eszme [...] az egyéni jogok biztosítása. A harmadik nagy alapeszme a nemzetiségek és népiségek szabad kifejlődése. Engedtessék meg minden népeknek a nemzet szabad kifejlődése.” – fogalmazott Szemere Bertalan miniszterelnök az 1849. július 28-i utolsó forradalmi nemzetgyűlésen. Azonban a nemzetiségek egyenlő jogainak biztosítása, a testvérnemzetek közössége nem valósult meg, a régióban a nemzetiségek közötti sérelmek máig jelen vannak a közbeszédben, a politikában.

Kis olvasztótégely egy egyénileg bejárható köztéri hangséta, amelyben hangkulisszákba ágyazott, kevéssé ismert 19. századi történetek és mai szövegek jelenítik meg a történeti és a jelenkori nacionalizmus rétegeit. A séta meghallgatásához fülhallgató szükséges. Az indulás helyszíne: fás terület, park, erdőszél, kert, ideális esetben olyan, amely határos az épített környezettel. 

Kis Olvasztótégelyben a modern nemzetfogalom és a nacionalizmus születésekor a nemzetről való diskurzus részét képező, de az etnicista megközelítéssel szemben már a 19. században alulmaradó többnemzetiségű, az egyéni szabadságjogokat elismerő és befogadó nacionalizmusokat vizsgáljuk és rákérdezünk a kelet-közép-európai régióban máig a nemzeti identitások elsődleges hivatkozási alapjaiként szolgáló elgondolások kizárólagos érvényességére. Egy elgondolás nem bukhat el végleg, amíg vannak, akik felidézik.

Részt vevő művészek: Böröcz Judit; Pálinkás Bence György

Együttműködők: Barna Orsolya, Kelemen Kristóf, Zsámboki Miklós

Előadók (magyar szöveg): Homonnai Katalin, Réti Iringó, Böröcz Judit, Kövécs Luca, Lődi Virág, Mészáros Tünde, Schuller Judit Flóra

Előadók (angol szöveg): Faye Bradbrook, Sarbó Kata, Balogh Orsolya, Anna Bentley, Erdődi Katalin, Schuller Judit Flóra, Sipos Tímea

Zene: Nikolai Galen (The Pastoral Symphony: 2nd Movement, take 2, mix 1), Kovács-Vajda Bence (Surface Drainage), Tijana Stanković (Solo at Jazzire 2019), Szigeti Máté (Slow and Loud, Second Movement - Beethoven)

Hang: Kovács-Vajda Bence, Zságer-Varga Ákos

Fordítás: Anna Bentley (angol)

Fotó, videó, zászló kivitelezés: Ember Sári

Textilfestés: Szakács Nikoletta

Tanácsadó (szöveg): Orsós János Róbert

Olvasószerkesztő: Tóth Károly

Produkciós asszisztens: Valtinyi Zsuzsa

Külön köszönet: Balázs Gábor, Borbás Domokos, Böröcz Réka, Egry Gábor, Kelemen Kristóf, Lőrincz Marcell, Mátyus Aliz, Mink András, Monory Ráhel, StudioMajor, az OFF-Biennále csapata, Trafó Kortárs Művészetek Háza

Támogatók: Summa Artium, Szubjektív Értékek Alapítvány

a kis olvasztótégely @upon_us_all_equally