A kis olvasztótégely – zászló

Az 1848-49-es szabadságharcban a Magyar Királyság függetlenségéért harcoló katonák 40%-a nem magyar anyanyelvű volt. Együtt harcolt magyar, roma, román, szerb, szlovák, zsidó és sok más nemzetiség, csoport. Ezzel a 19. századi zászlók elemeit felhasználó zászlóval emlékezünk a testvérnemzetek szövetségére a közös hazában.

A zászló színeit a Magyar Királyság területén élő nemzetek trikolorjainak színei adják. A nemzeti zászlók színei felcserélődnek, különböző kombinációkba rendeződnek a zászló szélén futó fogazaton.

A színeket Szakács Niki textilművész Közép-Európában honos növényekkel festette. Van olyan, amelyik már az emberek előtt is itt élt, míg másokat emberek telepítettek be. A festő buzér pirosa, a fagyal kékje, az aranyvessző sárgája, a varjútövis zöldje más, mint amit megszoktunk a importált növényi vagy szintetikus festékekkel festett zászlókon. Ezek a színek a régió színei.

A zászló egyik oldalán egy Széchenyi István idézet áll: EGYEDÜL AZ IGAZSÁGOSAK HAZÁJA FOG GYARAPULHATNI.  Ez a mondat gondolkodóba ejtett minket. Úgy éreztük, ma a köztérben új kérdéseket vethet fel. Miben állhat az igazságosság, amely egy haza, egy ország, egy társadalom javára válik és valamiféle gyarapodás elengedhetetlen feltétele? Ha sokféleképpen gondolkodunk az igazságosságról, lehetséges-e közös nevezőt találni és együtt tenni a közösségünkért? A gyarapulás mire vonatkozhat? Gazdaságra, emberfőkre, földre, tudásra, jólét? A gyarapulás melyik értelmezése pozitív?

A zászló másik oldalán az 1849-es zászlókon a címer mellett látható, száruknál összekötözött növényeket, egy babér- és egy pálmaágat hagytunk meg egyedüli szereplőkként.