Megragadhatjuk-e az ökológiai válságot helyi jelenségeken keresztül? Milyen tudást képviselhet együtt egy ökológiai hálózatkutató, egy környezetpszichológus és egy képzőművész, és ez miként segíthet a jelenünk és a lehetséges jövőnk megértésében? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keres válaszokat az xtro realm művészcsoport által megalakított ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség. Az intézményben felfedezhető kutatásalapú munkák és tudományágakon átívelő elméleti anyagok a legégetőbb ökológiai kérdéseket dolgozzák fel.
A kaptár mint építészeti tárgy a méhész és a méhek kapcsolatából születik. Akárcsak az építészet, a benne és körülötte élők között teremt kapcsolatot. Az idők során a kaptár egyre kevésbé követte a méhek eredeti, természetes lakóhelyeként szolgáló faodvak formáját, mind inkább az ember igényeit szolgáló építménnyé vált. Megszűnt tehát az egyensúly: a méhek helyett az emberek lettek a meghatározó tényezők. A kaptárak változása okozta stressz, a monokultúrás földművelés és a számukra mérgező növényvédő szerek miatt a méhek sokkal érzékenyebbek lettek a betegségekre és parazitákra, így függőségben élnek az embertől, mert nincs idejük és energiájuk saját problémáik megoldására. A modern nagyvárosi élet szűkös lakótereivel és a természetből való kiszakítottságával hasonló krízishelyzetet teremt az emberek számára. Az elmagányosodás problémája az elmúlt évben még inkább felerősödött.
A kiállítás a digitális információtechnológia előretörésével kapcsolatos kérdésekre keres választ, és azt vizsgálja, hogy a demokrácia jelenleg ismert formája túléli-e a mesterséges intelligencia, a közösségi média, azaz a digitális információtechnológia előretörését. Hogyan befolyásolja egyéni döntéseinket, a személyes és nemzetállami szuverenitást, ha az információs társadalom is algoritmus-vezérelt?
Képesek lehetnek-e a növények társadalmi változást előidézni vagy különös, ismeretlen erők mozgatásával spirituális polgári engedetlenséget szítani?
A MENÜ imaginaire fókuszában az étkezés jövője áll: képzőművészek, designerek és filozófusok kérdésfelvetéseit ismerhetjük meg az élelmiszer-rendszerek legégetőbb kérdéseivel kapcsolatban. Életmódunk és fogyasztási szokásaink jelentős mértékben formálják a tájat és a természeti környezetet – a bemutatott művek és az általuk felvázolt spekulatív hipotézisek az étkezés kérdésén keresztül vizsgálják az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatását is.
A Vitkovics Mihály utcai egykori Patyolat-üzletben „Nem cukorból vagyunk, hanem betonból” címmel valósul meg a HÍRDALCSOKOR projekt kiállítása, ahol az alkotók a Kartali Asszonykórussal készített két új videómunkát mutatják be.
A kiállítás részeként látható lesz a kórussal közösen írt új dalcsokor videóklipje, melyet Kartal különböző helyszínein forgattak, valamint a „Kartali kerekasztal” című harminc perces werkfilm, amely betekintést nyújt a forgatást előkészítő próbákba, beszélgetésekbe és a kollaboratív alkotófolyamat közösségi pillanataiba.
A Levegőt! című vers 1935 novemberében íródott. Ez látszólag a béke és jólét korszaka volt: Európa – s benne Magyarország – kivergődött a nagy gazdasági világválságból, a rend helyreállt. De milyen is volt ez a rend, amelyet a költő „nem ilyennek képzelt”? A kutatási kiállítás korabeli dokumentumokon keresztül mutatja be a vers születésének társadalmi-politikai kontextusát, és kortárs művek segítségével annak lehetséges 21. századi olvasatait kínálja.