„MILENNEHÁK ÉS MIÉRTNÉK: OFF-Játszótér”

Logoblock_lumbung_Network_OFF-Biennale_POSITIVE_EN

A másik OFF-os projekt a Fulda folyó partján található AHOI! nevű csónakházban valósul meg. A 2017-es Gaudiopolis óta a játék, a közösségteremtés és a szabad alkotás kérdései jelen vannak az OFF tevékenységeiben, így a Fulda partján egy olyan „építési területet” hozunk létre, amely a játszótér lehetőségeivel bír, megkérdőjelezve annak normatív jellegét, a „hogyan kell játszani” elvárásait. A „milennehák” és „miértnék” világában a képzelet segítségével egyszerű használati tárgyakból játékok válhatnak, egy építési területből pedig játszótér lesz. A valóságon olykor felül emelkedő – valójában valóságteremtő – közös alkotás, az álmok tapasztalattá fordítása építőkockái ennek a játszótérnek, amelyet képzőművészekkel, építészekkel, kertészekkel és gyerekekkel – valamint az ide látogatókkal közösen alakítunk ki. Az itt létrejövő épületek és installációk jórészt egyszerű vagy újrahasznosított anyagokból készülnek, mozgósítva a fantázia, a gyerekvilág határtalanságát, a történetekben, mesékben meglévő felszabadító erőt, hogy a játszótér kerítésén túl szabad világra találjunk.

Művészek: AUW (Architecture Uncomfortable Workshop) / GHYCZY Dénes Emil & SZEDERKÉNYI Lukács, KOKESCH Ádám, Eva KOŤÁTKOVÁ, NÉMETH Ilona, The Randomroutines / KASZÁS Tamás & KRISTÓF Krisztián, Recetas Urbanas

Együttműködő intézmény: Unterneustädter Schule, Kassel

Kurátorok: ERŐSS Nikolett, LÁZÁR Eszter, SZALAI Borbála, SZÉKELY Katalin (OFF-Biennále Budapest)

Köszönet: Thomas ENGELBERT; K&K Stauden plant nursery, Kassel; University of Kassel, Department of Landscaping, Landscape Management and Vegetation Development; Unterneustädter Schule, Kassel

02_Eva_Kotatkova_The_Machine_for_Restorating_Empathy_2019

04_Recetas_U04_La_Escuela_Crece_2015_Photo_Juan_Gabriel_Pelegrina

Ugrás Hanoiban (A mindenhíd), 2022, Ahoi csónakház, Kassel, fotó: Frank Sperling

Randomroutines_Maquette_for_Is_it_Burden,_or_is_it_Resource__2017

Adam_Kokesch_Untitled_2021_Installation_view_photo_Miklos_Suranyi

Adam_Kokesch_Untitled_Caravan_2022_OFF_Biennale_Budapest

Randomroutines_Signal_Jamming_Station_2022_Welded_steel_paint_Photo_Randomroutiones

EVA KOŤÁTKOVÁ: ÁBRÁNDOZÓ MUNKAÁLLOMÁS (DAYDREAMING WORKSTATION), 2022 Ahoi csónakház, Kassel, fotó: Frank Sperling

Németh Ilona: Úszó kertek (Jövő kertje, Gyógyító kert), 2011-2022, Ahoi csónakház, Kassel, június 12, 2022. fotó: Frank Sperling

Az OFF-játszótér egyszerre idézi meg a játszóterek, a roncstelepek és az építkezési területek világát; ez a kreativitás, a szabályok és normák áthágásának, az eldobott tárgyak és anyagok megújulásának a helyszíne. Ez a játszótér egy másik világra nyílik: álombéli és álmokon túli valóságokba. Az Ahoi csónakház területét képzőművészek, alkotócsoportok, építészek, gyermekközösségek, valamint a látogatók alakítják át, a képzelet kimeríthetetlen tárházának segítségével hívják játékra a folyót, a kertet és az épületeket is, hogy a játszótér kerítésén túl egy másik világot találjanak.

A játszótér mikrokozmosz, olyan tér, amely számtalan más teret olvaszt magába attól függően, hogy az ott játszó gyerekek épp miként használják, mit gondolnak róla. A játszótér megkérdőjelezi és felforgatja az uralkodó társadalmi kontextusokat, építészeti normákat, és felülírja tér és az idő folyamatosságának jól bevett képzetét . A játszóterek heterotópiák, olyan terek, amelyek megszakítják a hétköznapi helyek folytonosságát és normalitását, eltávolodnak a lineáris időtől és a jelentések meghatározottságától. A feje tetejére állítják a normalitást, kézzelfogható közelségbe hozva nem is olyan távoli világokat. Legtöbbünk számára a játszótér a szabadság, a kísérletezés és a kockázatvállalás tere. Másrészt viszont olyan intézményesített tér is, ahol sok gyerek először ismerkedik meg a közösségben levés szabályaival, és ahol különféle biztonsági intézkedéseket és használati utasításokat kell betartatni és betartani . A játszótéri eszközök különböző, előre meghatározott alkalmazási módokat írnak elő, amelyeket, tudjuk jól, a játék során folyamatosan megkerülünk és felülírunk, új játékokat és új szabályokat hozva létre, amelyek más és más összefüggések mentén értelmezik a világot.

A „milennehák” és „miértnek” világában a játék – különösen annak a „mintha” szerepjátékokra épülő formája – nemcsak utánozza vagy szimbolizálja, hanem át is írja és előre meghatározza, előjátssza az egyének vagy közösségek egymás közötti kapcsolatát , miközben meg-és újrateremti a társadalmi teret: interakciók egymásba fonódó hálóját. Bár a bemutatott projektek többnyire egyszerű (építési vagy használt) anyagokból készülnek, a képzelet által (az éber álomtól a társadalmi és ökológiai utópiákig) kísérleteznek az együttműködés és a kollektív cselekvés modelljeivel – hogy ezek lehetőségeit és korlátait is megtapasztalják.
Az Ahoi csónakház már a documenta fifteen előtt is egy sajátos lokalitással rendelkezett, amely nyitott volt arra, hogy új és újabb álmokat, funkciókat és térhasználati módokat fogadjon be. A folyóparton, az épületekben, azok között és azokon átívelve bemutatott munkák egy kaleidoszkópszerű teret alkotnak, amely kifordítja és újrarendezi a valóságot, majd üveggolyóként a kezünkbe adja.

Részt vevő művészek: AU Workshop (Architecture Uncomfortable Workshop) / GHYCZY Emil Dénes & SZEDERKÉNYI Lukács, KOKESCH Ádám, Eva KOŤÁTKOVÁ, NÉMETH Ilona, The Randomroutines / KASZÁS Tamás & KRISTÓF Krisztián, Recetas Urbanas

Kurátorok: ERŐSS Nikolett, LÁZÁR Eszter, SZALAI Borbála, SZÉKELY Katalin (OFF-Biennále Budapest)

RECETAS URBANAS

Ugrás Hanoiban (A mindenhíd)
2022

A játszótér az igazi máshol: egyszerre van kívül azon a világon, amelyben élünk, mégis otthon érezzük magunkat benne. A játszótéren, mint a mesében, különleges képességeink vannak, lehetünk bárkik és lehetünk bárhol, a játék kereteit magunk alakítjuk. Elképzeljük például, hogy átugrunk egy épületet és az ugrás végén egészen máshol érünk földet, mint ahonnan elrugaszkodtunk. Az épületek olyanok, mint a szabályok: van rendjük, kiterjedésük, és néha épp ott vannak, ahová képzeletünk egészen mást várt. Az épületeket, akár a szabályokat meg lehet kerülni, de mi lenne, ha most inkább átugranánk őket és sajátokat építenénk? Saját épületeket és új szabályokat, közösen.

A Recetas Urbanas egy nemzetközi közösség, amely különböző épületeket, iskolákat, közösségi házakat épít azokkal a civilekkel együttműködve, akik az épületek későbbi használói lesznek. A helyi igényekre együtt keresik a választ, közösen játszanak, nagy elhivatottsággal, felelősséggel, örömmel; vagyis szabadon.

Ez a híd az Unterneustädter Schule tanulóival, tanáraival, a gyerekek családjaival, barátaival és számos segítő közreműködésével épült, zömében újrahasznosított anyagokból.

Nem csak az épületen vezet át, de ha úgy akarjuk, a Fulda folyón is. Osszeköthet városokat a világ különböző pontjain, lehet egy időutazás két pillére, vagy állhat egyik lába a valóság, a másik a fantázia birodalmában. A documenta fifteen 100 napját követően pedig az Unterneustädter Schule-ban tanuló gyerekek segítségével tervezik újra, hogy hosszú távon is az ő világukat gazdagítsa.
(A híd neve az Ahoi csónakház nevéből képzett szójáték)

Recetas Urbanas: Santiago Cirugeda, Alice Attout, Carlos Vázquez Gardón, Garazi Merodio Ayarza, Ania Jaca Sanz de Arellano, Jorge Barroso (Bifu), Martina Helmke, Emilien Le Goff, Mario Bestion, Isadora Grumiaux
Együttműködés a kasseli Unterneustädter Schule diákjaival és tanáraival
A documenta fifteen és az OFF-Biennale Budapest produkciója
Az Acción Cultural Española támogatásával

Kokesch Adám: Cím nélkül (Lakókocsi), 2022

A lakókocsi, akár a játszótér a szabadság, a máshol levés tere. Otthon vagyunk benne, miközben úton is vagyunk, különböző idő és térdimenziók találkoznak benne, lehetőséget adva rá, hogy egyszerre mindegyikben és egyikben sem legyünk. A lehetőségeink hatványozódnak, a váratlan és a véletlen lesznek a valóság éptőkövei. A nyolcvanas évek lakókocsijai mára kifogytak az álmokból, legtöbbjük életideje lejáróban, sokukat az enyészet vezeti vissza kalandos útjukról az érdektelen valóságba. Kivételek azért akadnak, például úgy, hogy helyváltoztatás sem kell ahhoz, hogy különböző valóságok, térszeletek kaleidoszkópszerű egymásba játszása újabb utazást indítson, ezúttal belülről, a lakókocsi teréből.

Az időnek kitett, sérülékeny, és ezt nem elfedő, csak eltávolító, álomszerűvé tevő fehér térben egy tükörinstalláció látható, ahol a tükrök egymást is tükrözve tércsapdát állítanak. Szilánkossá és megragadhatatlanná teszik a teret, ami a valóság másként való megtapasztalásának esélyét hordozza, ami azonban, a térbe való belépés hiányában, akár az álmokban, töredékes.

A documenta fifteen és az OFF-Biennále Budapest produkciója
Támogató: Kisterem Galéria, Budapest

Kokesch Adám: Cím nélkül (Meander), 2021

Apró építőkockák, töredékek, új lehetőséget kapott hétköznapi anyagdarabkák hullámzó sora az installáció, amelyek sűrűsödve és eltávolodva pillanatnyi együttállásokat alkotnak. Félálomban útnak indult gondolatok, firkák és jegyzetek, világmodellek sora, egy darab a végtelen játékból, amely bármerre és bármiképpen folytatódhat.

ARCHITECTURE UNCOMFORTABLE WORKSHOP (AU Workshop: Ghiczy Dénes Emil, Szederkényi Lukács)

Krespel tanácsos háza, 2022
installáció (fenyőfa, bádog, kavics, homok, üveg, forgácslap, EPDM gumi, méhviasz)

A játszóterek homokozóiban a gyerekek egy, az építőiparban is használt anyagot, a homokot használják arra, hogy kastélyokat vagy erődöket építsenek, és ezeket a rögtönzött és nagy fantáziával készült épületeket használják szerepjátékaik során. Ugyanakkor, amikor csak lehetőségük van rá, a gyerekek a valós építkezési területeket is játszótérként veszik birtokukba. Építőanyaghalmok körül futkároznak, felmásznak az állványzatra; felfedezéseket tesznek, kockázatot vállalnak, és átírják a felnőttek világának szigorú keretrendszere által meghatározott konvenciókat és szabályokat.
Ugyanez a kíváncsiság, ugyanez a transzgresszív és világteremtő, világátalakító kreativitás jellemezte a 19. századi német romantikus író, E.T.A. Hoffmann Krespel tanácsos című elbeszélésének címszereplőjét is, amely évek óta fontos inspirációs forrást jelent a budapesti székhelyű építész duó, az Architecture Uncomfortable Workshop (AU Workshop) számára. A történet Krespel tanácsos saját házának építésével kezdődik, amely tervek nélkül, az építkezés előrehaladtával alakul. A munkásokat, akikkel együtt dolgozik az építkezésen, Krespel tanácsos saját maga instruálja impulzív, az építkezés közben szüntelen alakuló ötleteivel. Csak az alapot és a felhasznált anyagokat határozza meg, emellett az építők szabad kezet kapnak a folyamat során. Az építkezés vidám hangulatban zajlik, és végül egy szokatlan, aszimmetrikus, mégis otthonos épületet hoznak létre.
Hoffmann elbeszélése alapján az AU Műhely újraalkotta ezt a képzeletbeli épületet az Ahoi csónakház környékén. Kiindulópontjuk szerint az építési területet új szemszögből kell megvizsgálni: az építési folyamatban és az ott heverő anyagokban rejlő kreatív lehetőségek felhasználásával, az építőket is meghívva az alkotási folyamatba. Krespel tanácsos háza nagyrészt az építészek műhelyéből származó maradék anyagokból áll, amelyeket korábban, korábbi építkezéseik során használtak fel. Miután „felszabadultak” eredeti rendeltetésük korlátai közül, ezek az anyagok most készen állnak arra, hogy a látogatók újra felhasználják őket. Elmondásuk szerint: „Krespel tanácsos házának építkezése teljesen mentes volt a tervezés eleve elrendeltségétől. A környezet és a benne élő emberek pillanatnyi érzései alakították, a nyitott és szabad építőjáték auráját hozva létre. Ezt a hangulatot szeretnénk megragadni és megteremteni Kasselben, a Fulda folyó partján. Egy építkezés, amely már kész építészeti elemeket tartalmaz, mint például falak, tetők, tornyok, zsaluk, ereszek, amelyeket a környéken található anyagok (kavics, homok) és szerszámok szabadon újraértelmezhetnek. Így a használat során a helyszín hangjai és hangulata idéződnek fel.”

A documenta fifteen és az OFF-Biennale Budapest produkciója

Külön köszönet: Elek József (bádogos), Kustra Vencel, Szederkényi Bendegúz, Szederkényi Boldizsár, Szederkényi József, Tóth Zsombor, Zoltai András

Randomroutines (Kaszás Tamás, Kristóf Krisztián)

A Lucidok Álma, 2016–2022
videó-installáció

Jelzavaró állomás, 2022
Hegesztett acél, festék

“ Ez a lucid dolog elvileg nem volt illegális, de úgy kezelte benne mindenki mintha az lenne…”

A térben szétszóródva látható videó-installáció a lucid álmodók történetét beszéli el, akik közösen megélt tudatos álmaik során a fél-alvajárás technikákat alkalmaznak. Az éber álmodók a létezés egy hibrid formáját tapasztalják meg; álmaik során nem csak annak vannak tudatában, hogy alszanak, hanem arra is képesek, hogy bizonyos helyzetekben tudatos döntéseket hozzanak, valamilyen hatást fejtsenek ki a saját álmaikban, a közös álomtérben, sőt az ébren megélt életben is. Bár a törvénytelenség levegője veszi körül őket, itt, az álmok birodalmában a cselekedeteknek más értéke van: átgondoltabbak, nagyobb tétet vállalnak, és az ébrenléttel ellentétben nem befolyásolják őket külső körülmények vagy érdekek. Egy éber álom során az ember menthetetlenül önazonos.

Az álomtér privát zugaiból kilépve az álmodók képesek összekapcsolni álomtereiket, és egy új, közös tájat alkotni, amely egyrészt a félelmek és múltbéli traumák nélküli végtelen fantázia tere, másrészt egy erőszakos, ijesztő és elnyomó tér, tele bosszúalvókkal és menekülők hordáival.
A narráció során nyomon követhetjük, hogyan alakul ki egy közösség, hogyan oldódik fel benne az egyén, és hogyan válik végül mindkettő beteljesületlen ígéretté.
A kollektivizmus lehetőségeinek, kitérőinek és zsákutcáinak témája a vetítőterem elszigeteltnek tűnő álomvilágán túl is folytatódik. A sötétből kilépve egy több mint nyolc méter magas acélszobrot ̶ egy emberek alkotta imbolygó tornyot ̶ és különbözőképpen elrendezett székeket láthatunk. A székek motívumai a művészek különböző, a szocialista hiánygazdaság idején elterjedt és ma is felfedezhető, betonacélból készült mindennapi kreatív megoldások és díszítő motívumok gyűjteményén alapulnak. Leülve ismét egy fiktív embercsoportot látunk, amelynek tagjai egymás vállára mászva próbálják megjavítani és megtartani az összetört, hamarosan leszakadó eget.

A Lucidok álma, 2016 – 2022
videó-installáció

Szereplők:
Női hang: Jessica Lea Miley
Férfi hang: Erlich Gábor
Gödör-ember: Tomaj Péter
Altató-orvos: Viljami Wager
Kamera: Lasse Poser
Suttogók: Kaszás Tamás, Kristóf Krisztián
Versmondó: Owen Good

Zene:
Alvajáró téma, Hárfa téma: Kristóf Marci
Emlékezetfejlesztő téma: mikoelemek Igor Sztravinszkij L’Histoire du soldat (A katona története) című művéből
Perifériák téma: Randomroutines, cselló: Barta Gyöngyi
Minden más sample: Randomroutines

Köszönet:
Csákány István, Farkas Csaba, Hegedűs Fanni, Kangiszer Dóri, Kotun Viktor, Sulyok Janka, Szalai Borbála, Szívós István, Ninni Wager

Jelzavaró állomás, 2022
Hegesztett acél, festék
A documenta fifteen és az OFF-Biennále Budapest produkciója
A Kisterem Galéria, Budapest támogatásával

Köszönet:
Katarína Klusová, Reszegi Judit, Shvella Tamás, Sós Róbert, Valkó Margit

Eva Koťátková: Ábrándozó munkaállomás (Daydreaming Workstation), 2022

A documenta fifteen és az OFF-Biennále Budapest produkciója

Társalkotók: Mína Basíková, Alice Louise Bransten, Sophie Louise Bransten, Jonáš Chadim, Johana Chadimová, Alma Fuxjäger, Kira Fuxjäger, Vincent Jedlička, Egon Jiřička, Johan Jiřička, Anna Kosatíková, Cecílie Kotecká, Václav Skála

Installáció hanggal

Ébredés után, elalvás előtt, az ábrándozás segítségével kiléphetünk a mindennapok hektikus és stresszes helyzeteiből. A nappali álmodozás azonban nem egyszerűen biztonságos, távoli tájakra vezető menekülőutat jelent, hanem azáltal, hogy képes felszámolni a megváltoztathatatlannak tűnő normatív és kártékony kategóriákat, lehetőséget ad arra, hogy kritikusan és kreatívan újragondoljuk a minket körülvevő világot, és másként tekintsünk a jövő felé.

Eva Koťátková függőpárnákból, hálózsákokból, gubó-formájú pihenőhelyekből, más ülő- és fekvőhelyekből álló nagyméretű textil- és kötélinstallációja egyéni és kollektív álmodozásoknak és vízióknak nyit teret. Az installációban gyerekek által elmesélt történeteket hallhatunk, amelyeket rendszeres időközönként az ábrándozás-vezető hangja egészít ki. Ő segíti a látogatókat a vezetett álmodozásban, azzal a céllal, hogy felszabadítsa az érzékelés rögzült formáit és az érzékek bevonásával aktiválja a képzeletet. Az installáció „élő álmodozásra” is lehetőséget ad különböző oktatási programok, workshopok és álom vezetők által támogatott megosztási módok formájában. Az ábrándozó munkaállomás tehát nem csak megosztja a történeteket, hanem egyúttal gyűjti is azokat, ezzel tartva éltben saját archívumát. Olyan történetekre összpontosít, amelyek megbolygatják világunk azon struktúrait, amelyek kiváltságosokra és elnyomottakra, egészségesekre és betegekre, normálisokra és különbözőkre, működőképesekre és haszontalanokra osztja lakóit. Ezek a történetek egy olyan álomvilágot tárnak fel, ahol a létezés szabadabb, befogadóbb és empatikusabb módjai lehetségesek.

Támogatók:
Hunt Kastner Gallery, Prága
Meyer Riegger, Berlin
Tschechisches Zentrum Berlin

Németh Ilona: Úszó kertek (2011–2022)

Jövő kertje, Gyógyító kert

Két kiskert úszik a folyón, két, a kertekkel szinte azonos méretű szigeten. A kertek egyrészt arra emlékeztetnek bennünket, hogy a történelem során az ember hogyan vont az ellenőrzése alá területeket, másrészt pedig arra, hogyan veszítettük el a gazdasági és ökológiai katasztrófák következtében a kontroll lehetségességével kapcsolatos illuziónkat.
A kertek – az emberi gondoskodás és kreativitás helyszínei – amennyire elszigeteltek, annyira szerves részei is környezetüknek: a gyökerek szabadon átnyúlnak a kerítésen, hogy behálózzák a talajt, és a környezeti tényezőket sem állítja meg a telekhatár. A kert egy alternatív valóság, amely kiszakítva bennünket a mindennapok normalitásából, új perspektívák és észlelések lehetőségeit kínálja fel.
A Gyógyító kertben a helyi, kasseli organikus kertészetből származó olyan gyógy- és fűszernövények, valamint zöldségek vannak, amelyek nemcsak az ember számára hasznosak, hanem a növényi szimbiózisok növekedésére is jótékony hatással vannak. A Jövő kertjében a jövő éghajlatához igazodó növények találhatóak: olyan növények, amelyek megtisztítják a talajt bizonyos mérgező anyagoktól, és amelyek a globális időjárás változás következtében jelentek meg Kassel területén. A kert földjét és növényzetét a vadon élő városi és a termesztett növényzet kombinációja alkotja, amelyet erre az alkalomra ideiglenesen emeltünk át a Kasseli Egyetem campusának arról a területéről, amelyet a Tájépítészeti, Tájgazdálkodási és Növényzetfejlesztési Tanszék is vizsgál.
Mindkét kert különleges figyelmet és gondoskodást igényel, ám más-más módon, hiszen növényzetük, és azok együttélésének szabályai sem azonosak. A körülményekhez igazodó érzékeny ökoszisztémák fenntartásához a gondozó és a gondozott közötti együttműködés szükséges.
Ez a kertészeti kaland nemcsak környezetünk jelenét, hanem az előrelátható jövőt is modellező kísérlet. A kerteket gondozó ideiglenes tulajdonosoktól függ, hogy mi fog történni velük a documenta 100 napja alatt.

A documenta fifteen és az OFF-Biennále Budapest produkciója
A Třebešice Kastély gyűjtemény (CZ), valamint a művész jóvoltából

A jövő kertjének gondozói:
Benedict Maurer és Valeriia Hulkovych

A gyógyító kert gondozója:
Barbara Siebert

Együttműködő partnerek:
Építész: Marian Ravasz
LABAK tájépítészek / Michal Marcinov, Katarína Stanislavová; Prof. Dr.-Ing. Stefan Körner, Dr.-Ing. Florian Bellin-Harder Tájépítészeti, Tájgazdálkodási és Növényzetfejlesztési Tanszék, Kasseli Egyetem; Maximilian Mechsner, kertész, Ehető Város; K&K Stauden növénykertészet, Kassel.
Támogatók:
Szlovák Intézet, Berlin; White Night, Szlovákia; Gyűjtemény /Třebešice Kastély; Slovak Arts Council

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Így első kézből értesülhetsz a legfrissebb híreinkről, eseményeinkről!