Kiállítás Használd a fejed!

2015.04.24- 2015.05.30
Viltin Galéria

Sérülékeny, mégis örök (Květa Fulierová archívuma)

Květa archívuma tematikus kategóriák szerint van elrendezve (a kronologikus felosztáson túl): amatőrökkel folytatott munka, utazások, kiállítások, család, stb. Július efemeráliákat — mindennapi tárgyakat — tartalmazó gyűjteménye mellett Květa munkája Júliussal való szeméyes életüket dokumentálja és archiválja. Míg Július a napi sajótermékeket gyűjtötte, Květa fotóhegyeket halmozott fel, amelyek nemcsak a családi fotóalbumot gazdagították, hanem Július később fel is dolgozta őket. A végterméket aztán papírra montírozta, és az eredmény így egy szerkesztett termék vagy művészi aktus lett.

Květa Fulierová archívuma két beépített szekrényt tölt meg otthonában. Az archívum számos dobozba van rendezve, közöttük sok üres csokis doboz, különösen Mon Cheris. Květa emlékei szerint Július neki vette a csokoládét, de jóformán mind ő ette meg. Minden egyes doboz egy évnyi archív anyagot tartalmaz. Květa archívuma tematikus kategóriák szerint van elrendezve (a kronologikus felosztáson túl): amatőrökkel folytatott munka, utazások, kiállítások, család, stb. Július efemeráliákat — mindennapi tárgyakat — tartalmazó gyűjteménye mellett Květa munkája Júliussal való szeméyes életüket dokumentálja és archiválja. Míg Július a napi sajótermékeket gyűjtötte, Květa fotóhegyeket halmozott fel, amelyek nemcsak a családi fotóalbumot gazdagították, hanem Július később fel is dolgozta őket. A végterméket aztán papírra montírozta, és az eredmény így egy szerkesztett termék vagy művészi aktus lett. Ha Július később megváltoztatta a szándékát, nem “javította ki” vagy “dolgozta át” a kész műveket, ahogy Filko, aki folyamatosan — forradalmian és abszolút módon — átértékeli vagy átfogalmazza munkáit.

Ma már nehéz megmondani, hogy Július Koller kezdte a mindennapi életük ilyen szintű dokumentálását, vagy Květa kezdte a rendszeres fényképezéssel és az együtt töltött idő dokumentálásával. Koller olyan képeket választ ki Květa végtelen fotóanyagából, amelyeken új jelentést talál a mindennapin túl. Koller munkásságának komplexitását és terjedelmét tekintve nehéz meghatározni, hogy személyes élete fotografikus beszámolójának újrafeldolgozása a kezdetektől szándékos volt-e. Az új jelentések azonban később tűnnek fel és a hatásuk meghaladja az elvártakat. Koller egy felfedező, míg Květa egy pedáns fotográfus és archiváló: talán ez a legjobb tandem. Květa munkája éppoly változatos, mint Kolleré. A zenétől eltekintve grafikai és illusztrációs munkájában Květa műtárgyként használja fel Koller és saját élete dokumentumait és archív anyagát (az archívum véglegesítésének szándéka nélkül). Én azonban nem vagyok biztos benne, hogy Koller maga ezt választotta volna. Egyszerűen felfedezte az erőt Květa fotográfiáiban és továbbvitte. Kodifikálta a “családi” (vagy ha úgy tetszik, “ünnepi”) fotográfiák műfaját. Ezt a műfajt mindannyian ismerjük, eddig mégsem tudtuk olyan mértékben konceptuális szintre emelni, ahogy Július Koller és Květa Fulierová tette. Jóllehet az érzelmek és a szeretet nem ritka téma a középkelet-európai konceptuális művészetben, a mindennapi kapcsolatnak ilyen teljességgel hangot adó költészet mégis példa nélkül való.