Interjú Somogyi Hajnalkával, az OFF vezetőjével

image

– Azon kevesek közé tartozol a hazai szcénában, akik a professzionális kurátorképzést külföldön végezték. Egyenes út vezetett az ELTE Művészettörténet Tanszékéről a New York-i Bard College-ba? – Nem, korántsem. A művészettörténet szak befejezését közel tíz évig húztam. Ennek többek közt az volt az oka, hogy már az egyetem első éveiben dolgozni kezdtem. Elsőként a Kieselbach Galériában, itt háttéranyagokat szerkesztettem az aukciókhoz. Majd 2001 elején jelentkeztem a Trafó Galériába asszisztensnek Bencsik Barnabás mellé. Néhány hónap múlva rám bízták a galéria vezetését. Ez már teljes munkakör volt, és bár még ekkor is egyetemre jártam, teljes erőbedobással a Trafóra koncentráltam.

– Fel kellett nőnöd a galériavezetői feladathoz?

Somogyi Hajnalka

Fotó: Fotó: Túry Gergely

 

– Valójában igen, sőt visszagondolva, a hazai szcénával együtt nőttem fel a feladatokhoz. Fiatalként 2001-ben Budapesten keveset lehetett tudni arról, mit is csinál egy kurátor. A Trafó tökéletes terep volt a tanuláshoz, elég kicsi intézmény ahhoz, hogy a munka minden mozzanatát átlássam és megtanuljam, de közben elég nagy terep a nemzetközi működéshez.

– Voltak segítőid, mentoraid?

– 2001 végéig Barnabás segített művészeti vezetőként. Utána pedig igyekeztem olyan művészeket és kurátorokat meghívni, akiktől szerettem volna, és tudtam is tanulni. Páldi Líviának, Molnár Editnek, Katarina Sevicnek, Ann Demeesternek, Cesare Pietroiustinak vagy Michael Rakowitznak, Kokesch Ádámnak, Kaszás Tamásnak különösen sokat köszönhetek e téren.

http://hvg.hu/hvgmuerto/20160104_Beszelgetes_Somogyi_Hajnalka_kuratorral_