04.24- 05.31
Kiállítás

Újrajátszott történelem

Helyszín: Platán Galéria (Lengyel Intézet)
1061 Budapest, Andrássy út 32.

Helyszín: Centrális Galéria, Blinken OSA Archívum
1051 Budapest, Arany János u. 32.

Helyszín: Toldi Mozi
1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.

A kiállítás május 6-án technikai okokból nem látogatható, május 7-én már újra zavartalanul nyitva!

Nyitva tartás:

Centrális Galéria
április 24. – május 31.
K-V 10.00-18.00

Platán Galéria
április 16. – május 7.
K-P 11.00-17.00

Megnyitó időpontok:
Centrális Galéria – április 24. 18.00
Platán Galéria – április 24. 17.00

Clemens von Wedemeyer: Muster (Rushes) c. filmjének vetítése

Toldi Mozi – május 24. és 30. 19:00

Az Újrajátszott történelem című kiállítás olyan művészeti munkákra épül, amelyek a kritikai gondolkodás szükségességének hangsúlyozásával, az egyéni és a kollektív társadalmi felelősség tudatosításának kérdéseivel foglalkoznak. Dramaturgiai alapelvük a megrendezettség és az arra történő folyamatos reflexió, a fikciós és dokumentarista elbeszélés közötti átjárás. Különböző képző- és filmtörténeti referenciák bevonásával, archív és irodalmi utalások segítségével a közelmúlt történeti eseményeinek újraértelmezését szorgalmazzák, megkérdőjelezve a róluk kialakított, sokszor konvencionális vagy idealizált elképzeléseinket. A különböző művészeti stratégiákat, mozgóképes eljárásokat és alkotói szemléleteket ötvöző kiállításban az elmúlt hetven év megidézett történeti narratívái térben és időben több szálon kapcsolódnak egymáshoz, teret biztosítva egy fragmentált kortörténet összetett olvasatának.

Susanne Kriemann az 1948-49-es berlini blokádot, a hidegháború első jelentős konfliktusát megidéző 2012-es légifelvétel-sorozata (227569) és Zbigniew Libera a művészt a társadalom számkivetettjeként megjelenítő önarckép-diptichonja (Freelancer–Self-portrait, 2013) mellett a kiállításban szereplő művek többsége videó vagy mozgókép alapú installáció. Az alkotók számára nem csupán kifejezésbeli inspiráció, hanem kritikai eszköz is a kép- és filmkészítés gyakorlati/technikai nüanszainak hangsúlyozása, a zsánerek és formanyelvek, illetve filmtörténeti referenciák keverése.

Sven Johne (Some Engels, 2013; Elmenhorst, 2006) és Meiro Koizumi (Inder kommen Sie/It´s a Comedy, 2012) a szereplőválogatás és a próbafelvétel, illetve a komikus helyzetek és burleszkelemek ismétlődő szerkezetét alkalmazzák, hogy ellentmondásos ésérzékeny történelmi kérdéseket vizsgáljanak. Amíg Johne tragikomikumba hajló munkái a keletnémet örökséget, egy állam eltűnését követő helyzetet analizálják a jelen perspektívájából, addig Koizumi a 2000-es években megújuló szentimentális háborús japán filmgyártásra és annak kendőzetlen nacionalista propagandájára reflektál.

Heidrun Holzfeind (Mexico 68, 2007) és Carlos Amorales (Supprimer, Modifier et Preserver, 2012) munkáiban a televíziózás és a dokumentarizmus alapvető eszköze, az interjúzás kap kiemelt szerepet. Holzfeind installációja az 1968-as mexikói diákmegmozdulások archív fotódokumentumait interjúkkal ellenpontozza, melyeket az egykori aktivista résztvevőkkel az események után 40 évvel készített, míg Amorales videójának fókuszában a jognak, mint a társadalmat működtető önálló, racionális és komplett rendszernek a kritikai vizsgálata áll.

A kiállító művészek mindegyike számára alapvető kérdés, hogy miként lehet a távolabbi vagy a közelmúlt történelmi eseményeinek elemzésén keresztül hitelesen és kritikusan reflektálni a társadalmi és politikai élet aktuális problémáira. Az izraeli-amerikai festő, filmrendező és író Roee Rosen a valóság és a fikció határait gyakran groteszk és provokatív módon összemosó munkáinak fókuszában az identitás és trauma, a hatalom és a gonosz kapcsolata áll. Az installáció válogatás a fiktív költő és képzőművész Maxim Komar-Miskin alakította ex-szovjet emigráns írókból és filmesekből álló művészkollektíva munkáiból. A csoport videói (The Buried Alive Videos, 2013) művészettörténeti, filozófiai és politikai utalásokkal átszőtt, tökéletesen felépített társadalmi szatírák, amelyek célpontja a fogyasztói fetisizmus, a médiamanipuláció és a politikai erőszak. A Kairóban élő Maha Maamoun előszeretettel dolgozik az egyiptomi tömegkultúrából vett ikonikus és populista képi idézetekkel. A Night Visitor: the Night of Counting the Years (2011), az Arab Tavasz egyik alapvető eseményének, az egyiptomi állambiztonsági hivatal központjának a megrohamozását és elfoglalását dokumentáló amatőr youtube felvételekből szerkesztett montázs; míg a 2026 (2010) két negatív utópiát vetít egymásba: Mahmud Osman A forradalom 2053 című futurisztikus regényéből vett szövegrészleteit Chris Marker La jetée című filmjének ikonikus jelenetébe illeszti.

Résztvevő művészek:

  1. OSA: Carlos Amorales (MX), Heidrun Holzfeind (A), Sven Johne (DE), Meiro Koizumi (JP), Susanne Kriemann (DE), Zbigniew Libera (PL), Maha Maamoun (EG), Roee Rosen (IL)
  2. Platán Galéria: Zbigniew Libera (PL), Sven Johne (DE)
  3. Toldi Mozi:  Clemens von Wedemeyer (DE)

Kurátorok: Molnár Edit, Páldi Lívia
Projektkkordinátor: Gadó Flóra
Szervező intézmények: Open Society Institute (OSA), Lengyel Intézet

További információ:
Carlos Amorales (1970, Mexico City, MX)
http://estudioamorales.com/
Heidrun Holzfeind (1972, Linz, A)
http://www.heidrunholzfeind.com/
Sven Johne (1976, Bergen, D)
www.svenjohne.de
Meiro Koizumi (1976, Gunma, JP)
http://www.meirokoizumi.com/
Susanne Kriemann (1972, Erlangen, D)
http://www.susannekriemann.info/
Zbigniew Libera (1959, Pabianice, PL)
http://raster.art.pl/gallery/artists/libera/prace.htm
Maha Maamoun (EG)
https://vimeo.com/user2695645
Roee Rosen (1963, Rehotov, IL)
http://roeerosen.com
Clemens von Wedemeyer (1974, Göttingen, D)
http://antifilm.de/