Gaudiopolis
2017

Az öröm városa

2017. Szeptember 29. - November 5.

Gaudiopolis 2017

Gaudiopolis, az „öröm városa” egy gyermekköztársaság volt, melyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapított a második világháborút követően Budapesten. Árvaháza vallásra, társadalmi hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül több száz gyereknek adott otthont, akik a háborúban elvesztették szüleiket, otthonukat. Az „öröm városának” gyermek lakói saját kormányzatot hoztak létre, képviselőket választottak maguk közül, és mindenkire (a tanárokra is) vonatkozó törvényeket hoztak. Ez a közösség azt tűzte ki célul, hogy újratanulja a demokráciát, és hogy „Krisztus evangéliumának szellemében, társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes, elméletileg képzett magyar embereket” neveljen. A gyermekotthon fenntarthatóságát nem kis mértékben az ott folyó munka biztosította. Noha kis mértékű állami segítséget is igénybe vettek, Gaudiopolis független intézményként működött 1950-ben bekövetkezett államosításáig. A gyermekköztársaság történetét a Valahol Európában című film (1948, r.: Radványi Géza) dolgozta fel, melyben több, a közösséghez tartozó gyerek is szerepet kapott.

Gaudiopolis története ma is aktuális: az egymás iránti bizalom, a nagylelkűség, a felelősségvállalás és a törődés mini-köztársasága inspirálta az OFF-Biennále projektjeit, és azt a saját működésmódunk szempontjából is példaadónak érezzük. Bár Európába a háborús tragédiák ma elsősorban a menekültek történetei és a helyszíni tudósítások révén jutnak el, szűkebb és tágabb környezetünket ismét politikai és társadalmi krízis jellemzi: a liberális demokrácia válsága, amely az oktatás szintjén is megmutatkozik. Újra kell tehát gondolnunk az egyéni kiállás, az oktatás, a közösségépítés és a demokrácia fenntartásának összefüggéseit, és hogy mi lehet a szerepük ebben a gyerekeknek, a játéknak, az örömnek – és a művészetnek.

A művészetben rejlő kreativitás és gondolatszabadság új utak keresésére inspirál. Ahogyan egykor a Gaudiopolis, úgy maga az OFF-Biennále és az itt bemutatott projektek is a változás „laboratóriumi” kísérleteit hajtják végre: olyan helyzeteket teremtenek, amelyek társadalmi modellekké válhatnak. Akár utcaszínházat, akár punk zenekart vagy élő emlékműveket hoznak létre a művészek, a jövő lehetőségeit kísérletezik ki. Olyan együttélési formákat, amelyek az egymás iránti bizalom, a nagylelkűség, a felelősségvállalás és a törődés társadalmát építik.