Trapp Dominika projektjével arra tesz kísérletet, hogy a népi kultúra örökségét kritikai szempontok alapján interpretálja, valamint hidat próbál verni a kortárs képzőművészet progresszívnek nevezhető ágának képviselői és a táncházmozgalom új generációjának tagjai között egy közös, kutatáson alapuló produkció létrehozásával.

A kapcsolódó kutatás során azon, előképnek nevezhető művészeti csoportok munkásságát vizsgálja, amelyek a progresszió jegyében merítettek inspirációt a magyar parasztság alkotásaiból. Ezek közül a táncházmozgalom alapító zenészegyéniségei mellett kiemelt figyelmet fordít a korai magyar avantgárd mozgalmaira, főként a Kassák Lajos köré tömörülő fiatal aktivisták tevékenységére, akik Bartók forradalmi szellemisége nyomán fordultak a népi kultúra felé. Azaz “az egymás ellen uszított, harcterekre parancsolt népek” összetartozásának cáfolhatatlan bizonyítéka felé – és akikben maga Bartók a szellemi megújulás lehetőségét látta: egy “másik Magyarország” képviselőit.

Erre az időszakra utal a projekt címválasztása is: a Parasztok atmoszférában Lengyel József verse, amely 1917-ben a Kassák Lajos által szerkesztett MA folyóirat első művészmatinéján hangzott el egyebek közt Bartók és Schönberg zongoradarabok mellett. A címválasztással önkritikát is gyakorol a csoport, hiszen vállaltan áll be azon - általa vizsgált - mozgalmak sorába, amelyek különféle ideológiák mentén használták fel és ki a védekezésképtelen parasztság kultúráját, önkényes atmoszférát vonva köré.

A projekt során létrejön egy konceptuális zenekar, amelynek elsődleges inspirációs forrásai a magyar népzene eredeti előadói, Bartók felforgató alkotói karaktere, zenetudósi munkássága, valamint a mögé felsorakozó zenészek és egyéb művészeti ágak képviselői.

Támogatók: Erste Stiftung

Külön köszönet: Éri Péter, Éri Márton, Frazon Zsófia, Kék Ló, Ménes Ágnes, Pálinkás Bence György, Prokk Balázs, Sebő Ferenc, Tari Örs, Vadas Zsófia Tamara

Aki bújt, aki nem program